nandi | home

A rendező, mint fogalom, mit jelent számodra?

Kétféle rendezőt különböztethetünk meg: az egyik a szerzői filmes, franciásabban auteur, aki egy személyben írja, rendezi és vágja stb. a filmet. És van a hollywoodi szemlélet, ahol a rendező egy munkakör: igen fontos darab a kirakósban, de helyettesíthető. Ez a két szemlélet nem mond ellent egymásnak, viszont nem is konvergensek. Nálunk felé a szerzői hozzáállás dívik. - Én egyelőre csak papíron érzem magam filmrendezőnek, a végzettségem szerint. Szerintem az az igazi filmrendező, akinek nem kell semmi mást csinálnia a rendezés mellett. Ez sajnos – egyelőre – Közép-Kelet-Európában szinte lehetetlen.

A film elkészítéshez az ötletek spontán jönnek vagy előre kidolgozott tervekkel láttok munkához?

Ha komolyabb filmet szeretnél összehozni, akkor kell hogy legyen egy előre összeállított terv, egy forgatókönyv. Még azok profik is, akik a spontaneitásukról híresek, egy terv szerint haladnak. De a megtervezett részhez bárhonnan kaphatunk spontán ihletforrásokat, mint például az álmok, más alkotások vagy a felháborító, zavaró, fájó élmények. Számomra nagyon jó példa erre a Hústorta c. vizsgafilm, aminek tulajdonképpen az alapja, hogy én nem szeretem az édes, habos-babos szülinapi tortákat. Gyerekkorom óta vágyom egy olyan tortára, ami húsból készült, de pont olyan szép, mint a többi krémes sütemény. Az ilyen érzések jó ihletforrások, csak tudni kell használni őket.

A zenéket a filmekhez te írod?

Igen, írtam én is. De az esetek nagy részében felhasználunk más dalokat. Mindig lehetnek jogi következményei annak, ha nem teszel eleget az elvárásoknak, ami a szerzői jogokat illeti. A filmekhez én is mindig felvettem a kapcsolatot a szerzővel: ha engedélyezte, akkor rendben voltunk, de volt rá példa, hogy nem kaptam engedélyt a kiválasztott zene felhasználására. A kukkeres videók esetében viszont nem kértünk engedélyt senkitől, elvégre heti három anyag látott napvilágot az interneten, nem valószínű, hogy bárki problémát csinálna ezután.

Emberek, akik rendelkeznek azzal a nem létező idővel és energiával, hogy sok mindent csináljanak szinte egy időben. Emberek, akik képesek a maguk munkakörein, a maguk világán belül maradandót alkotni. Nekik köszönhetően létezik ma olyan, hogy valaki egy személyben képes blogolni, filmkritikát írni és nem csak, olcsó termékeket tesztelni, filmet rendezni. A sepsiszentgyörgyi születésű Jakab-Benke Nándor lassan már tökéletesítette a multitasking – mindent megcsinálok fogalmat. A felsoroltak mellett forgatókönyvet ír, a rendezés mellett vág, fotóz. Hogyan lehetséges ez?

„Nincsenek olyan illúzióm, hogy mindenhez értek”

Nekem sajnos nincsenek olyan illúzióim, hogy mindenhez értek. Igazából folyamatosan tanul az ember, és lehet, hogy éppen azért nem ért semmihez tökéletesen, mert annyi mindennel kell hogy egy időben foglalkozzon. S nem azért foglalkozik az ember annyi mindennel, mert "szuperhős" akar lenni, hanem mert egyszerűen ezt hozzák a körülmények.

Virágh Bernadett

Hankó Renáta Dalma

Serilla Mónika

Veres Fruzsina

Írta:

Videót készítette:

VIDEÓT!

Ha nem vagy az olvasás híve, akkor nézd meg a

Beszélgetés Jakab-Benke Nándorral

Honnan jön ez a nyomatékosított székelység a videókban?

Korábban láttam a Kalandorok c. magyar filmet, amiben egy budapesti srác haza megy meglátogatni a gyergyói édesapját. A filmben mindketten hamis pesti akcentussal beszéltek. A fiút még megértem, elvégre ott él egy ideje, de hogy az apa miért erőlködik vele? Felbosszantott. Konkrétan itt kezdődött el a Székely nyelvleckék története, azonban nem a székelység volt az erőltetett, a nyomatékosított, hanem maga a munkament. Sajnos a kukker-éra végén már mi is nagyon lefáradtunk, és ez érződött a munkánkon is.

Ki a célközönsége a videóknak?

Sokszor feltettük ezt a kérdést mi is. Annak szól, aki élvezi. Ha lett volna konkrét célközönségünk, akkor célirányosan kellett volna eljutni hozzájuk, de nem volt meg a technikai alapunk ehhez. Igyekeztünk a szórakoztatás mellett a "közszolgálati" oldalt is előnybe helyezni, persze némi humorral fűszerezve. Erre egy jó példa az Olcsó termékek tesztje videó. Komoly téma, humorral tálalva.

Te szeretnéd, ha a gyerekeid is megtekintenék a videókat/filmeket?

Akkor gondolkodtunk úgy el igazán a dolgon, amikor egy ismerősöm – akkor még nagyon fiatal – gyereke „lájkolta” a Kukker Facebook-oldalát. Azt tudni kell, hogy a videómegosztónknak elavult rendszere volt, nem tudtunk a folyamatos technikai fejlődéssel lépést tartani, és az az igazság, hogy senkit nem érdekelt. Így maradt el az is, hogy a korhatáros videókat ellássuk az adott korosztálynak megfelelő jelekkel. Ha viszont az én gyerekem nézné meg a videókat, akkor sem maradna benne semmi olyan „károsodás”, ami máshonnan nem érné el. Nem gyilkolunk csecsemőket, néha becsúszik egy-két obszcén, trágár megjegyzés, maximum néhány politikust elküldünk melegebb éghajlatra, de ez ma már „társadalmilag elfogadott”. Morálisan nem érzem kifogásolhatónak.

Milyen a feedback?

Rengeteg negatív visszajelzést kapunk, mert az, akinek valami nem tetszik, tízszer motiváltabb, hogy valamit beszóljon. Habitus kérdése, hogy mennyire figyeled az ilyesmit, mennyire lombozódsz le tőle. Engem nagyon zavart, de egy idő elteltével eldöntöttem, hogy nem szabad figyelembe venni. Van, akit viszont éppen ez éltet. Aki szereti, ha bosszantják. Annak melegen ajánlom, hogy olvassa csak továbbra is a kommenteket.

Számodra melyik volt a legbántóbb?

Voltak eseteket, amikor simán leszarháziztak, de inkább azok esnek rosszul, amikor elküldnek Magyarországra, hogy ott beszéljek magyarul, ne pedig itthon (a kenyeres videók kapcsán)! Ezek igen bántóak számomra.

Milyen tanácsot adnál annak, aki filmet szeretne forgatni vagy videókat készítene?

Szedjen össze egy jó stábot, kommunikáljon sokat a színészekkel. Aki videókat szeretne készíteni, annak figyelnie kell, hogy milyen közegben, mit mond, folyamatosan változó médiumról van szó. És forgatókönyv, forgatókönyv, forgatókönyv.

A filmeket, amelyekről kritikát írsz, letöltöd vagy befizetsz rájuk?

Ez egy morális kérdés. Szerintem az, aki kritikát ír, köteles a filmet abban a formában megnézni, ahogy azt az alkotó a megnézésre szánta, ami maga a mozi. A filmek ott érvényesülnek a legjobban. Természetesen ma már vannak olyan házimozi-rendszerek, amelyek moziközeli élményt nyújtanak, de otthon nem kapod meg az olyan közösségi élményt, mint amikor 150 ember együtt nevet vagy sír egy filmen. Szóval, ha csak megtehetem, akkor befizetek rá. Letölteni, persze lehet. Nem ördögtől való dolog az. De, ha már otthon néztek filmet, akkor azt ígérjétek meg, hogy kamerás változatot nem néztek. Ebben a "filmet letöltünk illegálisan"- világban én egyedül azt büntetném, aki ilyen minőségében nézi meg a filmeket.

Hogyan választod ki a filmet, amiről kritikát írsz?

A Filmtett szerkesztőjeként van egy elsődleges alapelvünk, miszerint megnézem, hogy milyen filmek jönnek ki a mozikban, és érdemes-e velük foglalkozni. Ezeket kiosztom a szerkesztőség és a szerzők között, viszont vannak olyan esetek, amikor tudom, hogy érkezik egy jó film, így lecsapok rá. Arra én ülök be a moziba, azt én írom meg, mint például az Interstellar. Remélem, hogy ezek a filmkritikák egyrészt segítenek az embereknek eldönteni, hogy érdemes-e megnézniük az illető filmet vagy sem, másrészt hozzájárulnak a filmélmény utóéletéhez, a filmekről kialakuló vitákhoz.

Kritikusként mire kell odafigyelned a film előtt/alatt/után?

Általában azt szoktam mondani, hogy a kritikusi munka elemei a bemutatás, az elemzés, az értelmezés és az értékelés. A filmkritika műfaja az internet miatt válságban van. A klasszikus értelemben vett filmkritika egy papíralapú, hosszadalmas műfaj volt. Viszont az internet térhódítása óta az írások folyamatosan rövidülnek. Ma egyszerűen nem hajlandó az ember elolvasni egy hosszabb szöveget, azaz TLDR (too long, don’t read). Ezért az információ tagolásához kell folyamodni, ami nagyon nehéz, mivel az online sajtó még nem rendelkezik azzal a jól működő struktúrával, ami megkönnyíti az olvasást. A kritika írója optimális esetben napirenden van a filmiparral, a színészekkel, a rendezőkkel, azok munkáival. A jó filmkritika értelmezi és elemzi is a filmet, ezt a kettőt sokszor elfelejtik az interneten, és a képzetlen bloggerek sokszor csak bemutatásra és keresetlen értékelésre korlátozódnak.

Milyen filmeket ajánlanál?

Ez itt egy óriási lista lenne, magam sem tudok választani. De ha örök kedvenceimről van szó, első körben a Dillinger e morto (Dillinger halott) című filmet ajánlom, ami egy nehezen emészthető, majdhogynem egyszereplős film. Aztán ott van El ángel exterminador (Az öldöklő angyal) c. mexikói filmdráma, Luis Bunueltől, akinek ajánlott az Utolsó leheletem című életrajzi könyvét is elolvasni. Aki szeret felháborodni a világ igazságtalanságán, annak akkor a Ladri di biciclette-t (Biciklitolvajok) meg kell nézni. A 2014-es filmkínálatból legyen a La grande bellezza (A nagy szépség), az Only Lovers Left Alive (Halhatatlan szeretők), illetve a Boyhood (Sráckor).