top of page
Koffer. Ki mit ért ezalatt? Mert november 26. óta a kolozsvári diák (és nemcsak) egy kuriózumnak számító kis kuckóra gondol.
 
Tehát megnyílt Kolozsvár első olyan kávézója, ahol magyar könyvekben dúskálhatunk, a minőségi alapanyagokból elkészített italunk elfogyasztása mellett. Könyvkínálata folyamatosan bővülni fog, közel 60 kiadó könyveit vehetjük le a polcról. Egy kávé mellett beleolvasva eldönthetjük, melyik a számunkra megfelelő, és azt megvásárolhatjuk. Továbbá különféle italok alapanyagaiból is vehetünk saját felhasználásra egy keveset. Pék sütik, kávékülönlegességek, teák, forró csokik ínycsiklandozó ízeiben merülhetünk el ezen a helyen.
 
Itt nem feltétlenül kell a társaság ahhoz, hogy megihass egy kávét. Most képzeld el magad, ahogy beülsz egy átlagos, mindennapos kis helyre, kikérsz egy hosszú kávét tejjel, amíg kihozzák, bámulsz magad elé, majd mikor már előtted van, bámulsz magad és a kávéd elé. Unalmas, ugye? Nos, a Kofferban nem kell hogy végigszenvedd ezt, egyszerűen csak lekapsz egy könyvet a polcról, és beleolvasol. Nem kínos így már az egyedüllét. És aki nem a könyv mellett dönt, kezébe vehet egy magazint, hiszen itt az is van, vagy csak az asztal fiókját kirántva sakkfigurákkal pakolhatja tele azt, és játszhat. Van itt választék bőségesen.
 
Mi is ellátogattunk a nyitónapra, ahol nem unatkoztunk. Részesei lehettünk különféle bemutatóknak, a kávékészítés fortélyairól hallhattunk. A zongora nálam egy piros pont, hiszen annyira megteremti az otthon hangulatát, hogy ha csak egy percre is, de otthon képzeltem magam. A berendezés is külön figyelmet kér, a csipkedaraboktól egészen a kis porceláncsészékig minden apró részlet gondosan át van fontolva, mindennek megvan a maga helye. És a gyerekeknek is. Végre egy hely, ahova egy anyuka szívesen magával viszi csemetéjét, és nem kell tartania a cigarettafüsttől.
 
„Szerintem az egyik legbarátságosabb kávézó Kolozsváron, ami végre tényleg kifejezettem kávézó. Barátságos, hangulatos, és nem utolsó sorban itt ragadhat az emberre még valami kultúra is, ha már iszogatás közben csupa könyvekkel van körülvéve.” – mondta el Tófalvi Beáta diáklány, aki az elsők között látogatott el a Kofferba.
Egyelőre csakis pozitív élményekkel távozó emberekkel találkoztam, mindenkinek a Koffer szó hallatára bevésődött két szó: a kávé és a könyv.

Veres Fruzsina

Képeket készítette: Angyalosi beáta

Könyv + kávé, avagy koffer

Rövid, ám annál tartalmasabb pár hetet hagyunk most a hátunk mögött. A munka nem ölt meg, nem voltak nagyok az elvárások, így élvezet volt az irogatás. A csoportunk jól szervezett munkát hajtott végre, és ez az eredményeinken is látszik. Ehhez persze kellett egy diktátor (Berni), aki kordában tartotta a lusta diákot (jómagam), egy jó fotós (Reni), és egy komoly, megbizható leányzó (Mónika).
 
Persze nekünk is voltak nézeteltéréseink, kisebb vitáink a cikkekről, a határidőkről, de ez gondolom mind a múlté. A többi csoport is ügyesen próbálkozott a feladat teljesítésévell. Voltak olyanok, akik hetekre hibernáltak, mások pedig kisebb-nagyobb hiányosságokkal zárták a hetet.
 
A Madárlátta nevű blog tetszett nekem a legjobban mind közül (persze a mienk után), náluk láttam azt a fajta összhangot, ami a nagyszerű cikkeket szülte.

Veres Fruzsina

• KIÉRTÉKELŐK • KIÉRTÉKELŐK • KIÉRTÉKELŐK • KIÉRTÉKELŐK • KIÉRTÉKELŐK •

Lezárult egy hosszadalmas folyamat, amelynek átvészeltük úgy a mély, mint a magas pontjait.  Meg kell, hogy mondjam, így a projekt végéhez érve, hogy nem könnyű feladat a blogolás, főleg, ha te vagy a technikus a gép mögött. Mert, hát gondoljunk csak bele:  sürgetésből, belekötésekből és követelőzésekből áll a munkád. Ez a kép túl kicsi, ezt máshogy kéne törni az oldalon, ide kéne még valami, ne itt küld, hanem mailen, légy szíves, ne 12 óra előtt fél órával küld, mert nem két perc, amíg felteszem. Sajnálattal kell közöljem, hogy nem volt olyan keddünk, ebben a félévben, amikor 12 óráig szunyókálhattunk volna. Mindig akadt egy gomb, ami nem működött rendesen, egy cík, amely befejezésre várty, egy esemény, amelyre egyikünk sem jutott el, egy cím, ami utolsó simításra várt vagy egy kép, ami nem kapott forrás-meghatározást.
 
Megpróbáltam egy olyan kinézetű blogot létrehozni, ami minden elképzelhető multimédiás tartalmat el tud tartani, és e mellett még valamennyire tükrözi a 21. század fiatalosságát. Azonban a bökkenő nem a megalapításban volt, hanem a tartalom megszerzésében, hiszen nem könnyű hétről-hétre kigondolni témát, 
A közös munka bár érdekes volt, sok mélypontot hagyott maga után. Csapatmunkának kis jóindulattal nevezhető projekt rendesen megkeserített minden „hétfő estétől kedd 12-ig” pillanatot. Mi kerül fel az oldalra, miről lesz anyag, de a legfontosabb kérdés, hogy ki írja meg? Igen, ez a kérdés sokszor elhangzódott más csoportokban is, mérget vennék rá. S ha nem volt anyag hétfő délelőtt 11:55-kor, akkor kinek van egy kulturális anyagnak enyhén nevezhető, ősrégi filmkritikája? Bár ezekre a pillanatokra most nevetve tekintek vissza, akkor ölni tudtam volna. Mivel gazdagodtam? Megtanultam türelemmel viszonyulni más érdektelenséghez, megtanultam, hogy a határidő abban a jövőben, amit elképzeltem magamnak, nem csak képzeletbeli időpont. Rájöttem, hogy a spontán interjú a legjobb dolog a világon, és az energiatöbblet, amit produkál emberfölötti. Mindezek mellett megtanultam azt is, hogy vannak helyzetek, amelyekben egyszerűen nincs értelme másokra számítani. Egybe véve az fent elhangzottak, tanulságos félév volt. Köszönöm!
Az elmúlt félév közös munkája összességében pozitív élmény volt számomra. Ez legfőképpen a csapattársaim odaadásának és lelkesedésének köszönhető, akik lehetővé tették a gördülékeny munkát és kommunikációt a csapaton belül. A munkafolyamatban mindenkinek jutott valamilyen szerep, próbáltuk arányosan elosztani a feladatokat, ami többé-kevésbé sikerült.
 
A többi csapat oldalán a témaválasztás nagyon érdekes és különböző volt. Szerintem a legtöbb témakört a Madárláttának sikerült lefednie, írtak irodalomról, művészetről, filmekről, színházról, zenéről és tudományról. Ezen az oldalon olvashattuk a legtöbb interjút. Emellett saját költőjük is volt, illetve minden héten különböző események ajánlói kerültek az oldalra. Véleményem szerint ennek a blognak sikerült a legjobban teljesítenie a félév során.
 
 

Serilla Mónika

Emellett a Kzhelynek és az Élenynek voltak talán a legkomolyabb témái. Az Éleny oldalán a színház, az opera, és különböző előadások kerültek előtérbe. Itt sok ajánlót, előzetest olvashattunk, viszont kissé nehézkes volt a tájékozódás az oldalon. Ugyanígy a Kulticluj oldalán a tájékozódást megkönnyítette volna egy menüszalag jelenléte, amely beosztja tematikusan az írásokat. Ezen az oldalon a legjobban a jegyzetek tetszettek. A Kzhely csapatának sikerült nagyon jó témákat választania, viszont ezek az írások csak filmekről, zenékről és színházról szóltak. A Médiakotyvasznak is kevés témát sikerült lefednie, inkább a filmekre fektették a hangsúlyt, viszont itt nagyon jó volt az oldal külalakja. 
Nem szeretek másokat kritizálni, de ha ez a feladat, szívet neki:
 
Médiakotyvasz: a kissé zavaros blog a csípős hangulatával lopta be magát a kedvelt oldalak listájára. Szétszórt, nem meghatározott ütemben haladó oldalt a többségében jó minőségű írások mentették meg. Ez is lehet stílus.
 
Madárlátta: nekem kissé száraznak tűnt az oldal. A hetente frissülő anyagok nem ragadtak meg. Az egyetlen, amire emlékszem, az egy fotóriport. Nagyon szépek voltak a képek.
 
Kultikluj: az egyértelműen minimalizmusra fogadó oldalon jók voltak az anyagok. El lehet veszni bennük, de volt ott irányelv.
 
Kzhely: hiányoltam, hogy a cikkek nagy részéhez nem tudtam nevet társítani. Bár ez más oldalaknál is fennállt, itt különösen zavaró volt. De nem akadályozott meg abban, hogy élvezzem az anyagokat.
 
ÉlenyXOXO: színes, megfontolt anyagok. Változatosság, frissesség. Előnyben a színház, de az anyagok minősége elfeledtette, hogy már a harmadik cikk, amiben a színház szó benne van.
 
Végül pedig: szerintem a legügyesebb blog az ÉlenyXOXO volt. Látszott az oldalon, hogy dolgozott az anyagokkal, nem csak oda volt téve, hogy mutasson. Ha viszont így történt, az anyag minőségén nem látszott. És ez a lényeg!

Virágh Bernadett

elosztani a felek között, és utána döngetni az asztalon, hogy az idejében el legyen küldve.  Ennél, ami még inkább nehezebb az mikor te, magad kell előállj az irománnyal. Szerintem ezek után nem fogok egy előadásra vagy kulturális eseményre ugyanolyan szemmel nézni, mivel a hétről-hétre terjedő írogatások kialakítottak egy olyan témaérzékenységet, aminek a következtében akármilyen kulturális eseményre indulok, az jut majd eszembe, hogy miként lehetne lehozni ezt a blogon.
 
A többi csapat kitartó munkája minden blog visszagörgetésében kitűnően látszik. Nem kevés fáradságot fektetett bele minden tag! A Blog Awardson a következő blogok kapnak Bloggy-díjat:
 
  • Vizualitás és összkép: Médiakotyvasz (az elején nagyon rosszul induló blog szép színessé formálta magát)
  • Témák színessége:  Médiakotyvasz  (itt nem csak a témák voltak színesek)
  • Témák lefedése: Éleny (jól szintetizáltatok a különböző feladott témákkal, bár a színház előnyben részesült)
  • Legérdekesebb cím: Médiakotyvasz (gondolom nem kell megemlítsem melyik cím)
  • Legjobb oldal szerkezet: Madárlátta (jól megszabott weblap formája van és  átláthatóbb, mint a timeline-szerkezetű, legörgetős, wordpress blogok)
  • Legjobban alkalmazott multimedialitás:  Éleny (kitűnő a képek minősége és megfelelő hangsúly volt rakva a képekre a cikkek mellé, extra piros pont a gifekért)
 
Tehát a legtöbb Bloggy-díjat összegyűjtő oldal a Médiakotyvasz! (Bár, máskor kicsit összeszedettebben! )

Hankó Renáta Dalma

  • Facebook B&W
  • Twitter B&W
  • Instagram B&W

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com

bottom of page