COOL TOUR-ALL
BLOG A KULTÚRÁÉRT, A MŰVÉSZETEKÉRT
Kiértékelők
Gellert Tamas - A lézeres gyilkos
Ezért Gellert könyve példaértékű – nem csak a gyilkosságot írja le, hanem Ausonius mélyrepülését is, lappangó – és egyre erősödő agresszióját, magányát. Felhívja a figyelmet egy emberrétegre, akikre nincs aki figyeljen, segélykiáltásukat – legyen az bűnözés, szenvedélybetegség – nem halljuk.
Leginkább az fogja meg az olvasót, hogy az író nem ítélkezik. Ugyanolyan empátiával kezeli a gyilkost, mint az áldozatokat. Ránk hagyja a bíráskodást, bár Ausonius nemi beállítottságára irányuló megjegyzései pont nélküli mondatnak hatnak, nincsenek befejezve.
Bevándorlókra lő, nem konkrét identitásra. Bünteti őket – ő maga is külfüldinek látszik, bár mindent megtesz a beolvadás érdekében, járjon az festett hajjal vagy kontaktlencsével.
Áldozatai között van eritreai diák, iráni menekült, görög hajléktalan, brazil színpadtechnikus, chilei tudós, arab boltos, zimbabwei buszsofőr. A sors fintora, hogy valamennyien a Svéd állam megbízható és piacképes egyénei, a rájuk nyomott “élősködő” bélyeg alól kivételek.
Gellert Tamas könyve a nagyvárosi szorongás szótára, több síkon játszódik: a kilencvenes évek Svédországát felbolygató merényletsorozatot mutatja be, miközben képet ad a svéd politikai palettáról, valamint magáról a gyilkosról is, akinek bemutatja az életét egészen gyerekkorától.
Milyen életkörülmények tehetnek valakit sorozatgyilkossá? – kérdezhetnénk. A gyerekkori traumák, anyai ridegség, igazságtalan megkülönböztetés és a veszélyes maximalizmus együttléte. Kamaszkori idegenségérzet, elfojtott agresszió, a be nem illeszkedés fájdalma, a kirekesztés, de leginkább: a magány. Ezek összeadódása az, amely egy mélyérzésű gyereket zárkózott sorozatgyilkossá tett.
A rohamos nagyvárosiasodás óhatatlanul magával hozza a világtól való elidegenedést, talajvesztést, és azt, hogy egy embert – úgyszólván – nyomtalanul elnyelheti a társadalmi fekete lyuk.
A politikai élet leírása társadalomtudományi jelleget ad, elgondokoztat az egyén szerepéről a társadalomban. Felveti azt a kérdést hogy mennyire van ez hatással Ausonius tetteire, vajon a közhangulati ellenszenv a bevándorlókkal szemben mekkora százalékban határozza meg a tetteit? Talán, ha nem lenne egyfajta pozitív visszacsengése a gyilkosságnak, ha a társadalmi nézet nem egyezne a szélsőjobbos eszmékkel, ha a médiacirkusz megütött hangja nem a bevándorlóellenesség, hanem a befogadás lenne, vajon akkor is folytatná-e a gyilkolást, vagy más utat keresne kényszerei megnyilvánulásának, illetve egyáltalán elkezdené-e?
Ilyen és hasonló kérdésekkel marad az olvasó a könyv letétele után. Ausonius történetének alkalmazhatósága a jelenlegi társadalmi viszonlyatban teszi a könyvet hasznos, informatív és általános nézeteket átformálóvá.
Veres Fruzsina
Egy merényletsorozat anatómiája
