Nick Dunne (Ben Affleck) és Amy Elliott Dunne (Rosamund Pike) New Yorkból hazaköltöznek a férfi szülővárosába. Az ötödik házassági évfordulójukon Amy eltűnik, a rendőrség Nickre gyanakszik. Elindul a nyomozás a rendőrség és a férj részéről is, borzalmas titkok kerülnek napvilágra a pár csodálatosnak tűnő házasságáról. 

Csupán az eltűnésre, az esetleges gyilkosságra koncentrál a film, nem érezzük, hogy mélyre hatolna a két főszereplő házasságába. Nem tesz fel kérdéseket a nézőnek, nem vált ki nagy ámulatot, a csavarok kiszámíthatóak. A könyvvel összevetve, a filmben sokszor indokolatlanul jelennek meg szereplők, akiknek később semmi jelentőségük, nem tudják átadni azt a plusz lélektani információt, ami leírva katartikus sikerélményt ad. Ezek a mellékszereplők leginkább a különböző emberi kapcsolatokra világítanak rá, kibontakoztatva egy-egy, a mai világban is szembetűnő hiányt a családi, illetve párkapcsolati életből. Ezzel szemben a könyv annyira zseniálisan alakítja a szereplők közti viszonyokat, hogy az olvasó elfelejt empátiát érezni bármelyikkel is kapcsolatban. Belemegy az író abba a játszmába, hogy több szempontból követhetjük az eseményeket, nem kell mindenkinek igazat adnunk, így nem érzünk kényszert az egyes szereplők pártfogására. A szimpátiánk pattog egyik szereplőről a másikra, nem úgy, mint a filmben, ahol a szereplők semmilyen érzelmi megnyilvánulást nem követelnek, egyszerűen csak vannak. 

Veres Fruzsina