film2 | home

Miért érdemes megdönteni Hajnal Timeát?

Talán megérte ennyi éven keresztül várni, hogy megérjen a magyar filmkészítő ipar egy helyes kis vígjátékra. Hogy miért csak helyes és nem jó kategória? Ez alapjában véve tíz perc elteltével rajzolódik ki a nézőben, amikor is ha nem látnánk hogy magyar helyszíneken játszódik a történetet, magyar színészekkel, akkor igazából amcsi vígjátéknak könyvelhetnénk el ez egészet. Viszont a meglepő az hogy a mellett, hogy soványka sztorit akar eladni nekünk a rendező, rosszul játszó színészekkel, alpári humorba csomagolva, az egész nem kényszerít túl nagy gondolkodásra, így igazán élvezhető mozialkotásnak bizonyulhat.

A történet már az elején kijelenti úgy a főcímében levegőt kefélő nyúllal, mint a kezdőjelenetben wécén maszturbáló férfival, hogy ez a sztori nem lesz sem komoly, sem korhatároktól mentes (bár ezt valószínűleg a címből lejött minden 18 életévét betöltött személy számára).

Az alaphelyzet jóformán tinisztori-szerű: van egy hősszerelmesünk, aki soha nem tudta elmondani érzéseit és helyes döntéseket hozni, egy dögös csajunk, akiből az évek során szupermodell lett és tömbházakra plakát, és egy „osztály tahója” címet viselő bunkó, perverz alak , akit ugyanaz a cél éltetett egész életében. Na vajon mi? Hát a cím elárulja.

Ami a címet illeti, ez a kijelentésszerű mondat már az első negyed óra letelte előtt értelmet nyer, amikor a hősszerelmesünk Horváth Daninak (Simon Kornél), a 15 éves osztálytalálkozó alkalmával, sikerül MEGDÖNTENIE élete legnagyobb (és egyetlen) kihagyott numeráját, Hajnal Timeát (Osvárt Andrea). Ezek után a néző már azt sem tudja, hogy mit tudnak még berakni a további egy és fél órában. És végülis a film nem is nyújt ennél többet: továbbra is Hajnal Timeát döntögeti, ugyanis a forró gardrób jelenetet éppen Bögöcs érte tetten, aki levideózva az egészet kiváló fenyegetési eszközhöz jutott és ezt eszesen is használja egészen a film végéig.

A további forgatókönyv egy megalapozott, beton-biztos recept szerint van csinálva, és ez vehető észre a film többi fontos jelenetén is: reménytelen élet, amelyet egy konfliktus felforgat, hajsza a cél elérése érdekében, mellékszereplők romantikus kivirágzása, a rossz fiú jóra fordulása, álom esküvő, és a megszokott HAPPY END.

De akkor miért is élvezhető a már-már klisésen gyártott sztori?

Nem, nem Hajnal Timea gyönyörűsége, sem a hősszerelmes, Leonardo DiCaprióra hajazó, legjobb barátja menti meg a sztori összeomlását, hanem a filmnek hangulata. Az egésznek az alaphangját a narrátori beszéd adja meg, amelyet merész húzással a bunkó, tahó, pornószínészi pályát is befutott Bögöcsre bízták, és hát be kell látni, hogy neki köszönhetjük a film nagyjából két-három igazán jó poénját. A poénokra fektetett hangsúly pedig megteszi a lehetetlent: elvonja Osváth Andrea fúra színészkedéséről és Simon Kornél bugyuta botladozásairól a néző figyelmét. Na de nem ítélkezem felőlük, öröm végre nem Csányi Sándort látni a magyar filmvásznon. A másik kiemelkedő teljesítménye a filmnek a szép képek! Gratulálok az operatőrnek, (Tóth Widamon Máté) végre egy olyan magyar filmet láttam, amiről nem üvölt az olcsóság és az igénytelenség.

Kijelenthetjük, hogy egy szintemelkedés tanúi lehettünk a magyar romantikus vígjáték gyártásában. Aki pedig elviseli Bögyöcs alpári humorját, a durva, testnedves poénokat, és azt hogy Paulo Coelho "buzis nyavalygásnak" titulált könyveiből készült pornófilmekre rejszol, akkor úgy ülhetünk le a film elé, hogy még kifejezetten élvezhető is lesz. Hiszen egy könnyed tempójú, érzelmileg nem sok követ megmozgató, szerethető vígjátékról van szó, amely egy Valentin-napi randifilmként tökéletesen megállja a helyét.

Hankó Renáta Dalma